Történet, amely a magyar Uniós csatlakozást követően vált aktuálissá méltó példája a nemzetközi együttműködésnek valamint a méltán oly híres magyar találékonyságnak. Az alábbi események feltárják a több mint ezer éves európai múltunk távoli kapcsolódási pontjait melyek egészen napjainkig megőrizték aktualitásukat. Az események kezdetét egy tavaszi nagytakarítás jelentette. Ekkor talált ugyanis Sanyi Cegléden – a már többször kisöpört ősi ház padlásán – egy kincset érő ősrégi okiratot, mondhatni egy ősi jussot – ősrégi rokona Jani jogán - melyet áttanulmányozva oknyomozásba kezdett, fűtve a nagy lehetőség felismerésétől. Az alábbi történések az események hiteles történetét mutatják be.

A Magyar Ló

A Magyar Ló


A történet egy telefonhívással kezdődik – miután Sanyi az oknyomozással részleges eredményre jutott - az alábbiak szerint:

Telefoncsörgés…

- Halló, tessék!
- Halló ez a 00 13 475 4678 3951 hívószám?
- Igen, ez itt a Nemzetközi Atomenergia és Űrhajózási Rt. Párizs, mivel szolgálhatunk Uraságodnak? Melyik
  termékünk érdekli?
- Én, kérem a Ló ügyében érdeklődöm!
- Ló? Ilyen termékünk nekünk nincs!
- Bocsánat, kivel beszélek?
- Én Monsieur Eugen vagyok az ügyfél szolgálatról. És én kivel beszélek?
- Hm. Én „möszjő” Sanyi vagyok.
- Értem. És honnan beszél „möszjő” Sanyi?
- Én az Unióból beszélek, ezen belül Ceglédről. Végül is a tulajdonossal szeretnék beszélni !
- Aha, éretem, a Lóval kapcsolatban.
- Igen, azzal kapcsolatban!
- Megpróbálom, tartsa a vonalat!

Kapcsolás , zene,…

- Halló , Monsieur André vagyok a cégtulajdonos ! Miben lehetek a segítségére?
- Beszél Ön magyarul? Egyebekben a Ló ügyében keresem Önöket!
- Aha , magyarul? Természetesen, hiszen Önök is Uniósok ha jól tudom! Ha nem Uniósok, akkor nem beszélek
  magyarul.
- De igen, Uniósok vagyunk!
- Jó, akkor beszélek magyarul. Mi van a Lóval?
- A köbüki dédapám járt Önöknél – tudja akkoriban szintén útlevél nélkül utazgattunk - „möszjő” Soni- nál, ha jól
  olvasom a nevet. Van itt egy irat tőle. Azt mondja, hogy „… egy darab Ló patkolásra átvéve, „möszjő” Janitól.
  Anno 956. őszének 14. napján. „Möszjő” Soni. Ennyi olvasható az elismervényről. Illetve van még itt valami, de
  még nem sikerült teljesen kisilabizálni. Ha kutatásaim helytállóak, akkor az Önök cége „möszjő” Soni jogutódja!
- Hm ! Utánanézek! Hívjon vissza 1 nap múlva!

Egy nap múlva , telefon , csörgés,…

- Halló , Monsieur André ?
- Igen, én vagyok!
- „Möszjő” Sanyi vagyok az Unióból a Ló ügyébe!
- ÁÁ, igen ! Utánanéztem a dolognak, valóban jogutódok vagyunk. Reklamálni kíván a patkolással kapcsolatban,
  nem voltak vele megelégedve?
- Végül is nem. Tudja a Ló annak idején nem lett elhozva – lejárt a „vízum”–, de mivel beléptünk az Unióba és
  egyszerűsödtek az eljárások úgy gondoltuk, hogy most hoznánk haza a Lovat! Biztos jól esne neki ismét a honi
  levegő meg a rét!
- A Lovat? Hiszen több mint ezer év telt el!
- Ugyan kérem! Ez az idő egy Magyar Lónak meg sem kottyan. Szóval adják szép szóval, vagy menjek Brüsszelbe
  az ügyem igazáért?!
- Hm… jó ! Beszéljük meg!
- Rendben, van itt még egy utalás az átvételi okiraton – időközben sikerült kisilabizálni - egy zsákról , ami a
  kápára volt akasztva tele aranyérmével! Nem tudom kiolvasni, hogy pontosan mennyi ezer darab, de gondolom
  nem rozsdásodott meg !
- Hm… nem értem, nem mindig értem a magyar nyelvet!
- Na ne játszadozzon itt velem, biztosan pontosan tudja, hogy miről van szó! Tulajdonképpen miből telt
  maguknak arra az atomenergia izére?! Maga nagyon gyanús nekem! Részletes elszámolást kérek, vagy
  megyek Brüsszelbe! Kap egy napot! Jó napot!

Egy nappal később , telefon , csörgés,…

- Halló, itt Monsieur André!
- Jó napot , „möszjő” Sanyi vagyok a Ló ügyében!
- ÁÁÁ , üdvözlöm, már vártam a hívását! Mindennek utána néztünk és teljes mértékben tisztáztunk mindent!
- Aha, roppant érdeklődéssel hallgatom!
- Nos a nyilvántartásaink szerint a patkolást elvégeztük, de azt nem fizették ki és a Lovat pedig nem vitték el.
  Kalkulációnk szerint a patkolási szolgáltatás jelenértéke hozzászámítva a késedelmi pótlékot…, az annyi mint
  510.127 Euró . Ebből biztosítunk Uraságodnak 127 Euró törzsvásárlói kedvezményt, így csak a különbözetet kell
  rendeznie. Átutalással óhajtja vagy készpénzben. Ha a készpénz mellett dönt, további 5% kedvezményt tudunk
  adni !
- Miiiii!? Nem hiszek a fülemnek! Uraságod rút tréfát kíván űzni velem! Hol a Ló, és hol az arany ! Azaz a Lovam
  meg az aranyam! Adja elő mert kinyúlok a telefonból és nagyon megbánja!!
- Nyugodjon meg „möszjő” Sanyi már folytatom, ha megengedi. Nos, a Lovat sajátunként kezeltük, és tápláltuk.
  Sajnos a legnagyobb gondoskodás mellett is a Ló 2004 áprilisban kimúlt. Ha gondolja megküldöm az
  állatorvosi igazolást is. Ugyanakkor az említett ideig a Ló eltartása jelenértékre vetítve 623.107 Euró költséget
  jelent. Méltányosságból a Ló csontvázáért – melyet egyebekben nem lelünk – felajánlunk 107 Eurót , így
  csupán a különbözetet kell rendeznie. Egyebekben itt is tartjuk a készpénzfizetésre vonatkozó kedvezményünket.
  Önnek nem kell mást tennie csak választania, természetesen a fizetésen kívül.
- Miiii ??!! Maga most már tényleg a bolondját járatja velem !! És honnan tudjam, hogy valóban az én Lovam múlt
  ki? És hol az aranyam, a sok aranyam??!!
- Hm. A feljegyzések szerint – véletlenül se vegye kegyeletsértésnek – mikor „möszjő” Jani elment és elbúcsúzott
  a Lovától , ráütött a farára. A keze – már elnézést - olyan mocskos volt , hogy a tenyér lenyomatát soha nem
  sikerült lemosni. Innen tudjuk. És ha uraságod megengedi, máris folytatom. Birtokunkban van egy átvételi
  elismervény, melynek tanúsága szerint Herr Wolfgang 1944-ben a zsák aranyat a német hadsereg számára
  lefoglalta és Berlinbe szállítatta. Az iratot megküldöm Önnek. Nos miután mindent tisztáztunk már csak annyi
  maradt hátra, hogy a felénk esedékes 1.133.000 Euró tartozásának rendezését beszéljük meg!
- Hmm ! Lehetne-e arról szó, hogy úgy tekintenénk mintha nem is hívtam volna Önöket! Ahogy így belegondolok
  eddig is megvoltunk a Ló nélkül, és ezek után is megleszünk nélküle valahogy. Viszonzásul, ha erre járnak
  meghívom egy pohár kiváló saját barack pálinkámra . Sőt legyen kettő!
- Sajnálom „möszjő” Sanyi , de ez teljességgel lehetetlen. Már túlságosan is jogi és nemzetközi ügy lett belőle,
  így nem tudjuk szőnyeg alá söpörni. Egyebekben mi az a Cegléd?
- Hát kérem Cegléd az a város ahol lakom.
- Jó, rendben akkor legyen az a fedezet, a bankunk arra kedvezményes Euró hitelt ad „möszjő” Sanyinak,
  mondjuk 500 évre. Természetesen a pénzt mi kapjuk meg, azzal Önnek nem lesz gondja! Egyebekben, ha az
  arany nyomára bukkan, akkor méltányosságból azt is elfogadjuk!
- Hogy mi, hogy mi az Úristen…, hogy mi van!? A Cegléd nem is az enyém! Érti, hogy mit mondok?!
- Ugyan már „möszjő” Sanyi ez nem lehet probléma! Ne is szaporítsuk a szót, lássunk hozzá, maga meg próbálja
  meg megszerezni az aranyat! Jó munkát! Apropó egy pillanat, hogy érzékelje a lojalitásunkat. A „möszjő” Janit
  annak idején - Monsieur Soni naplója szerint – valami speciális vesebajjal ápolták. Tény, hogy mikor „möszjő”
  Jani elment levizelte az ősi nagy cédrust a műhely mellett, amely három nap múlva kiszáradt és porrá omlott. Na
  látja, ezt fel sem számoltuk. Még egyszer jó munkát!

Pár napos keresgélés után csöng a telefon a német parlamentben:

- Halló , Guten Tag, Herr Sanyi vagyok az Únióból, azon belül is Ceglédről. Én kérem Herr Wolfgang jogutódját
  keresem, aki az átvételi elismervényem szerint 1944-ben az aranyamat lefoglalta, és Párizsból Berlinbe
  szállította. Kérem vissza az aranyamat!
- Aha, üdvözlöm, Herr Heinz vagyok a nemzetközi ügyekről. Már vártam a hívását, és az alábbiakról tájékoztatom.
  A birtokunkban lévő átvételi elismervény tanúsága szerint 1945-ben tovaris Grisa a kérdéses aranyat a 
  Szovjetúnió számára Berlinben lefoglalta, és Moszkvába szállíttatta. Mellékelten megküldöm az átvételi
  elismervényt és ezzel Németország a maga részéről az ügyet lezártnak és elintézettnek tekinti, és
  minden egyéb vonatkozásban elhatárolja magát! Ezzel kapcsolatban többet ne keressen, tájékoztatást sem
  kérünk. Egyebekben további jó munkát a kereséshez.

Pár napos keresgélés után csöng a telefon az orosz parlamentben:

- Halló, igen , tessék Pjotr vagyok, a nemzetközi ügyek felelőse.
- Halló Sanyi vagyok, Ceglédről !
- Ah , Sanyi Ceglédről, már vártam a hívását!
- Hm,… én kérem a tovaris Grisa jogutódját keresem, aki az átvételi elismervény szerint egy zsák aranyamat
  lefoglalta, 1945-ben Berlinbe és Moszkvába szállítatta! Ezt az aranyat kérem vissza, mivel nagy bajban vagyok!
- Nocsak-nocsak, Cegléd az Únióban van, mégis, hogy gondolja, hogy segítsünk?
- Csak most az egyszer, soha többé !
- Na, jó most az egyszer. Mint mondtam vártam a hívását. Van itt egy átvételi elismervény, hogy 1945-ben a
  Budapest-Cegléd-Záhony vasútvonalon (útban Moszkva felé) egy fegyveres bandita elrabolta a zsák aranyat és
  megtévesztésül átadta a Magyar Antifasiszta Ellenállási Mozgalom nevében az elismervényt. Ezt méltányosságból
  megküldöm, de a továbbiakban minden az adott üggyel kapcsolatos kérdéstől elzárkózunk és azt a részünkről
  rendezettnek tekintjük!

Egy héttel később levelet hoz a postás Sanyinak Oroszországból. Sanyi izgatottan felbontja, elolvassa, majd éktelen káromkodások közepette apját keresi , aki a budiból kerül elő:

- Na jó, hogy jön maga mihaszna semmirekellő! Ezt nézze meg maga szerencsétlen! Ez az írás pontosan olyan
  jellegzetesen ronda-pocsék mint a maga macskakaparása!
- Hát hadd lássam csak ! Hűű, az annya istenit ez tényleg az én írásom! Hűű, az annya istenit, hogy került ez
  hozzád?
- Ne erről beszéljen maga félkegyelmű, hugyos Józsi, hogy verje meg az isten! Hol az arany arról beszéljen!
- Tartsd vissza a mocskos pofádat, ne beszélj így az apáddal te ganéj! Nem olyan eccerű, mint azt Te gondolod.
  Nehéz idők voltak azok, bizony! Emlékszem azon a hideg októberi éjszakán elfogtam azt a vonatot, és elvettem
  a mozgalom számára azt az aranyat. Ahogy illik, adtam elismervényt. Másnap tudtam meg , hogy nem német
  hanem orosz vonat volt. Nagyon beszartam, és az aranyat elrejtettem. Nem is szóltam róla senkinek.
- Ne erről beszéljen maga félkegyelmű! Hol az arany, hol az aranyam?
- Beszélj rendesebben az apáddal te szemét! Akkor mint mondtam úgy beszartam, hogy a vesém is másképp
  kezdett dolgozni, visszatért az ősi családi betegségem. Ha majd neked is előjön megtudod mi az! Egyébként a
  budiba ástam el. De mikor 1980-82 között oda befalaztál, kénytelen voltam mindig oda hugyozni. Az meg
  szétmarta azt a rosebb aranyat , nem maradt belőle semmi csak a zsák. Most legalább az elismervény
  megkerült, így végre megnyugodhatok. Már nem tudnak többé elő venni miatta.
- Ó maga szerencsétlen, és akkor most mit fogunk csinálni? Se Ló se arany!
- Hát fiam, Te alkudsz a kamatokról én meg megyek pisálni!

Kecskemét, 2004.05. 03..


Vajai László 

Üzenet, komment

Ha kérdése van, kommentálna vagy szeretné felvenni a személyes kapcsolatot Vajai Lászlóval, akkor a jobb felső sarokban található Kapcsolat gombra kattintva írhat levelet.